A fiúgyerekek és a varázsló (2009. szeptember)
Egyszer réges-régen, még az Óperenciás-tengeren is túl és az Üveghegyen is túl, volt egy hatalmas palota. Száz tornya volt, ezer ablaka és millió szobája. Volt egy nagyon-nagyon magas tornya, ott lakott egy öreg varázsló, aki már húsz éves nem volt, hanem pedig csak millió éves volt. Aztán egyszer hívta a király (*), hogy főzzön egy olyan varázsitalt, ami meggyógyítja. És úgy hívták a királyt, hogy felséges Ábon király. "Hát jól van, uram." - mondta a varázsló. "De gyorsabban, mert elfogy a türelmem és kipukkadok." - mondta a király. "Hát jól van, felségem." És azt mondta a király még, hogy "Főzz a katonáimnak is, mert ugyanolyan fájásuk van, mint nekem. Egy nagy tállal főzz!" És erre felszaladt a varázsló a laboratóriumába, ami egy még magasabb toronyban volt, mint a varázsigés torony.
Kellett neki nádfű, aztán vízi tengeriszörnybőr és egy kis hangyabevonat és egy kis tűzfa tüze és még békaagy és tehénkopoltyú és egy tukánagy is. Aztán összekeverte mindezeket a varázsszereket, felgyújtotta őket és tett bele egy kis só-borsot és bors-sót. Aztán kivitte a királynak. Merített a király és az összes katonája egy nagy ezüst tányérból, ami úgy csillogott, mint a gyémánt meg a kristály.
Aztán egyszer megint fájt a királynak és az összes katonájának a hasa, de fordítva kellett volna a varázsitalt főzni, de a varázsló azt hitte, hogy ugyanaz a fájásuk van már megint. Megint abban az ezüst tányérban csinálta a főzetet, ami csillogó volt, de most rosszabbul lettek. Ábon király azt parancsolta öt katonának, hogy kergesse ki a varázslót az erdőbe. És így hívták a katonákat: Venesztábor, Ledzsefó, Andai Kati (**), a negyedik Cseh Judit volt, az ötödik Fejes László. Mendegélt, mendegélt a varázsló és egyszer csak leesett egy faág. "Te ki vagy ott a fán?" - kérdezte a varázsló és egy fiú volt a fán, aki egy gyerek fiú volt és lecsúszott a fáról, mint egy igazi tűzoltó, úgy, hogy "Csúúúúúúúsz". És azt kérdezte a varázsló tőle, hogy hogy hívják. Fen Ferenc volt a neve és volt vele egy lány is, akit ugyanúgy hívtak, mint az anyukáját (az anyukáját Fejónak hívták). De igazából Fejó csak beöltözött, egy igazi fiú volt, akit úgy hívtak, hogy Cseles Róbert. És egyszerűen mindenkit mindenben ki tudott cselezni. A varázsló megkérdezte tőlük: "Tartunk egy kis kalandozást?" "Persze, mi millióan vagyunk!" - felelte Fen Ferenc és minden bokorból meg a fákról előugrottak a fiúk. Volt, amelyiknek száz karja volt és abban száz puskája.
Millió varázsseprűt varázsoltak, a varázsló pedig felállt egy fa tetejére, kinyitotta a kezét és szárnya lett belőle. Aztán megtámadták a katonákat, megdobálták őket a seprűkkel. A száz karú meg a puskával lövöldözte őket, ha eltalálták a kezét, újra kinőtt. (***) A katonákat legyőzték, Ábon királyt tömlöcbe vetették és ott maradt öregségig. A nagyon szép lányát minden fiú feleségül akarta venni, ezért a varázsló annyit varázsolt belőle, hogy legyen a fiúknak is meg neki is egy. Aztán nagy lakodalmat csaptak, házasok lettek mind, az összes fiú meg a varázsló is. És azóta is boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
VÉGE
* Úgy hívta, hogy egy húzócsengővel felcsengetett a szobája. - a szerző megjegyzése
** De tényleg vannak lány katonák is! - a szerző megjegyzése
*** Ha eltalálták a puskáját, az is újra kinőtt. - a szerző megjegyzése
